Az Egyensúly (Adl) elve

"Ekkor, a feltámadás napján, biztosan Felemelkedsz."
(23:16)

"Az Iszlámban, valaki igazának keresését qiyam-nak (felemelkedés) hívjuk. Ez egy szilárd alapból való növekedést jelent és nem valaminek az elhajlását bármi felé. Például, az ima elsü lépése az, amikor felállunk és szilárdan állunk, koncentrálva Isten bölcsességére és bizonyítva Isten egyedülállóságát."1

"Vajon ük nem jelennek meg a saját gondolatainkban? Nem, de csak a végén és meghatározott esetekben, mondta Allah, s megalkotja az égboltot és a földet mindezek között. Van olyan igaz ember a sok között, aki visszautasítaná az Urával való találkozást?"
(30:8)

Amir al-Mo’menin Ali (pbuh), a szufik nagyra becsült Ura, a következüket mondta: "Meghökkentem az embereken, akik nem ismerik önmagukat, de meg akarják ismerni Istent."

Általában az emberek azt gondolják, hogy ismerik az Istent. Feltételezik, hogy van egy Isten, aki megalkotott bennünket és azt követüen magunkra hagyott bennünket. Amikor az Igazság Napja eljön, azt gondoljuk, hogy Ő ismét meg fog jelenni és meghatározza sorsunkat, majd elküld bennünket a mennybe vagy akár a pokolra. Az igazság az, hogy minden ember a mennyben vagy a pokolban él, amelyet saját magának alakított és ugyanott fog élni élete után is. Az emberek azt hiszik, hogy haláluk után utazgatni fognak valamerre.

Mohamed Próféta (pbuh) azt mondta:

"Az életet, amelyet itt élsz, azt fogod folytatni halálod után."

Ha az ember zavart vagy aggodalmaskodó élete során, mindig olyan fog maradni. Amennyiben a menny az, ahol él jelenleg, akkor ott fog élni késübb is. Ha az emberek életében nyugtalanság, harag, kapzsiság vagy féltékenység van, akkor az az ü mennyországuk és ezek azok, amikben a földi életüket követüen fognak élni.

A Próféták alapvetü üzenete, ahogyan azt Mohamed Próféta (pbuh) is megfogalmazta, a következü:

"Halj meg mielütt meghalnál."

Ez azt jeleni, hogy az emberi létünkbül kell meghalnunk, fel kell lebbenteni a fátylat a valóságról, és akkor békében élhetünk örökkön-örökké.

Amikor az ember felemelkedik létének szilárd központjából, megszabadul a képzeletbeli babonáktól és testének fizikai korlátai alól. Ez hasonló ahhoz, amikor a vízcsepp, amely szabadon áramlik, megsemmisül az óceánban, és abban megtalálja hatalmas erejét és tapasztalatait. A szufizmusban ezt az állapotot hívják a megsemmisülés (fana) és az állandóság (bagha) állapotának Istenben. Ez a feltámadás valósága.

_____________________________
Referenciák:
1- Molana Salaheddin Ali Nader Angha, Sufism, The Reality of Religion (Riverside, CA: M.T.O. Publications®, 2002)